Éjjeli látogató
Évek óta halljuk a falusiaktól, hogy kertjükbe beugrálnak a szarvasok, lerágják a fák kérgét, megeszik a gyümölcsöket, feltúrják a veteményest. Eddig még ettől meg voltunk kímélve, a napokban azonban bennünket meglátogatott egy szarvas. No nem az, amelyik a képen van, de a nyomaiból ítélve legalább ekkora volt.
Ezt a pompás példányt Tímár Dániel kapta lencsevégre:
Egyik reggel elhűlve láttuk, hogy az erdő aljában évek óta nevelgetett fiatal selyemfenyő ágai leszaggatva, kérge lerágva. A friss hóban jól látszottak egy megtermett szarvas nyomai. Az erdő felől érkezett, átugorva a kerítésen. Megrágta az első neki tetsző fát, körbejárta a hatalmas normandiai fenyőt, lerángatta róla a még rajta lévő karácsonyi fényfűzért. Bozi észrevette, hallottuk is, hogy ugatott, de nem riasztotta el. Bizonyára nem merte a hatalmas állatot megközelíteni, nyomaiból ítélve a ház biztonságos közeléből ugatta, amit hallottunk is, de nem néztük meg, hogy mi az.
Másnap éjjel ismét bejött a szarvas, most már beljebb merészkedett, körbejárta a kertet - gondolom kereste, hogy mit falhatna még fel. Valószínűleg elégedett volt, mivel reggelre eltűnt az erdei fenyő negyede, garázdálkodásáról a letépett ágak árulkodtak.
Nosza, ennek már fele sem tréfa, nem lehet az édenkertünkből őfelsége csemegekertje!
Sándor felhívta az erdészetet, mit lehet tenni. A válasz: puska! Bár szeretjük a szarvasgerincet áfonyával , egyenlőre elvetettük ezt a drasztikus megoldást és humánusabb után néztünk. A neten fellelhető valamennyi módszert bevetettük: megmagasítottuk a kerítést - bár ebben nemigen bízunk, állítólag két méter magas kerítést is helyből átugornak -, megvilágítjuk az erdő alját, felszereltünk egy állítólag igen hatásos hangriasztót, és végül a kerítés mentén 6 méterenként elhelyeztünk vadriasztó illatzsákokat, ezeket az erdészettől kaptuk. Ez két napja történt, egyenlőre bevált.
Az alábbi mókás fotót László Anasztázia készítette:
Édenkertünket csak egy kerítés választja el a vadak birodalmától, amely persze nem tartja távol őket. A róka bejön a tóból inni, száraz nyarakon az erdei siklók a harmatos fűben és a tóban fürdőznek, kora tavasszal a békák násza zajlik a tóban, a hangyák óriási várakat építenek az erdei avarban. A kerti locsoló vízpermetében rigók fürdenek, barázdabillegetők huzigálják a kukacokat a gyepből. Tavasszal rozsdafarkúak, cinkék költenek a kihelyezett odukban, ha szerencsénk van, megfigyelhetjük a kis fiókák kirepülését. A szomszédban ottfelejtett kőrakásban nyest nevelgeti a kicsinyeit, mókusok lesik a dió érését, hogy télire elhordhassák maguknak, pelék sivítoznak a fák között, denevérek röpködnek legyeket kapdosva. Ahogyan sógorom szokta mondani, amikor kint borozgatunk a langyos nyári estéken: tudjátok, hogy most ezer szempár figyel bennünket az erdőből!
Egy igen ritka és érdekes esemény is történt pár éve: nyár volt, az erdő felől egyre erősödő zúgásra lettem figyelmes, majd az egész kertet ellepték valamilyen rovarok. Kirajzó vadméhek voltak. Egy darabig köröztek a tó fölött, majd megszállták egy ciprus csúcsát, egy hatalmas gömböt formálva. Ilyet még sohasem láttam. Miután másnap is ott voltak, szóltunk a falubeli méhésznek, aki kijött és megpróbálta befogni őket. Ez csak részben sikerült, a fele boly beleesett a kaptárba, de a többi fent maradt a fán. Állítólag, ha a királynő bemegy a kaptárba, akkor a többiek követik: itt aztán rend van! De a mi esetünkben talán két királynő volt, vagy lázadás tört ki, már sohasem fogjuk megtudni. Állítólag lakhelyet keresnek és az ideiglenes gömb-bolyukból felderítőket küldenek ki, ha megtalálja a megfelelő új otthonukat, akkor az egész raj felkerekedik és elfoglalják. Nálunk 4-5 nap múlva tűntek el, remélem azóta is jól vannak!
Az alábbi felvétel Czotter József munkája: telitalálat!
A fotókat - a rókás kép kivételével - a Pilisi Parkerdő munkatársai készítették. A rókás kép a kertben készült és egyik vendégünk kapta a szomjas látogatót lencsevégre.