Ártatlanul megvádolva
Szegény pele, tévedésből lett elsőszámú gyanúsított:
Valamikor tavasz végén történt. A garázsban hónapokkal korábban letett autó motorház-tetejét felnyitottuk és teljesen elképedtünk: tele volt dióval és vízcsöveket borító hőszigetelő anyagból készített fészekkel. Rögtön megrémültünk, lehet, hogy valamelyik vezetéket is elrágták? Csodálkoztunk is, hogy miért fogy olyan gyorsan a madaraknak szánt dió, hát ez volt az oka: valaki szépen beköltözött az autóba és áthurcolta a diókat. Elgurultunk az autószerelőhöz, a fiúk egy nagy doboz diót szedtek ki, miközben nagyon jól szórakoztak. Szerencsére a vezetékek nem voltak elrágva.
Alaposabban átvizsgálva a garázst még egy érdekes dolgot fedeztünk fel: az ott teleltetett agapantusz elrepedt cserepének résein át valaki kihordta a földet egy nagy kupacba, a gyökerek pedig lazán lógtak a cserépben a levegőben. Ez a momentum terelte a gyanút a pelére: ő szeret földben turkálni.
Miután megbolygattuk addigi remek kis nyugodt birodalmát, átköltözött a padlásra: éjjelente arra ébredtünk, hogy "valaki" motoz fölöttünk, a diókat is felcipelte és azokkal gurigázott. Először Marcit vetettük be, a padláson kellett napokig éjszakáznia: semmi eredmény, a neszezés a macska távoztával folytatódott. Azután éjszakára Bozontot zártuk a garázsba: minden nett kis állatka elriadna a szagától, de a mi kis rágcsálónk nem tűnt el. Sőt, a maradék kőzetgyapotból tenyérnyi darabok hiányoztak, vagyis újabb fészek készült.
Nem volt mit tenni, elő kellett venni a csapdát: próbálkoztunk almával, más gyümölccsel, semmi. A dió viszont bevált: reggelre a csapdával együtt eltűnt! Később megtaláltuk a kertben a csapdát üresen, csak egy csupasz farkinca árulkodott, hogy ezúttal sikerrel jártunk; Marci köszönte, hogy helyette megfogtuk az egeret, kiszedte a csapdából és elfogyasztotta!
Így a pelét felmentettük a gyanúsítás alól és további üldözését befejeztük - szőrös farkincája volt ártatlanságának bizonyítéka.
