Szentendre

Szenna, Rákóczi u. 2.

Nyitvatartási idő:

Hétfő: zárva

Kedd-Vasárnap: 9.00-17.00

A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum az 1967-ben alapított szabadtéri néprajzi múzeum Szentendrén. Gyakran egyszerűen szentendrei skanzen néven emlegetik. Magyarország legnagyobb szabadtéri gyűjteménye. Bemutatja a Kárpát-medence jellegzetes tájegységeinek népi építészetét, a falusi és mezővárosi társadalom különböző rétegeinek lakáskultúráját, életmódját.

Napjainkban Magyarország települési, építkezési és gazdasági formáit 10 néprajzi tájegységben kb. 400 építmény segítségével mutatja be. A szabadtéri múzeum Magyarország jellegzetes tájainak népi építészetét, a falusi és mezővárosi társadalom különböző rétegeinek és csoportjainak lakáskultúráját, életmódját mutatja be hagyományos településtípusok keretében nagyrészt eredeti épületekkel és tárgyakkal a 18. század végétől a 20. század közepéig.

A skanzen területén feltártak egy római villát, melynek konzervált falai szintén megtekinthetők.

​

​

Szentendre, Fő tér

A templom a kilenc szentendrei templom közül a legjellegzetesebb és legismertebb, a város egyik jelképe. A Fő tér keleti oldalán emelkedő, patinás, kelet-nyugat tengelyű templom stílusában barokk és rokokó elemek keverednek. Középtornyos főhomlokzatát négy falpillér három részre osztja. Alaprajzilag is íves főbejárata gazdagon díszített kőkapu, tölgyfa ajtószárnyakkal. Az ajtó fölött tört ívű kapuszemöldök és szemöldökpárkány. A két oldalán álló, csigás, leveles fejezetű és lábazatú oszlopok fonadékosan áttört mellvédű erkélyt tartanak. A kórusablak fölött fektetett, ovális, szemöldökkel elválasztott vakablak látható, két oldalán pedig lépcsőzetes ívű vakablakok. Homlokzati tornya 28 méter magas, a két oldalán lévő, íves oromzat párkányzatának szélén egy-egy kőkancsó és egy-egy apró obeliszk látható. A torony szélein ión fejezetű lizénák húzódnak. A kőkeretes harangablakok különlegességei az apró, íves kőerkélyek. A toronysüveg egypárnatagos, órapárkánnyal ellátott.

Kőkeretes, tölgyfából készült oldalsó bejáratát rocaille-ok és kagylók díszítik. Fölötte, íves, hornyolt keretben Szent Konstantin és Szent Ilona kissé kopottas freskóját láthatjuk. A bejárat mellett görög feliratú, vörösmárvány síremlék látható. A sír egy bizonyos Tolojanne Demeter emlékét őrzi, aki Hüpészkliász városában született, és 48 évesen halt meg Szentendrén 1759-ben. Az oldalhomlokzatokat kettős falpillérek négy szakaszra osztják. Minden szakaszban egy félköríves ablak, fölötte pedig fektetett, ovális ablak helyezkedik el. A szentély a trapéz három oldalával záródik, hátsó ablakainak elrendezése az oldalhomlokzatiakhoz hasonlatos. Az épület külseje jelenleg sürgős felújításra szorul, kívül 20 x 9,5 méteres, belül 17,5 x 7 méter.

A templom legnagyobb értéke az arányos, harmonikus belső tér. A hajót három-szakaszos, fiókos dongaboltozat, a kórust csehsüvegboltozat fedi. A kőből készült kórus alatt kosáríves árkádsor húzódik. A falakat rokokó fejezetű, kettős, szögletes féloszlopok kísérik. A boltmezőket és boltfiókokat stukkókeretekbe foglalt freskók díszítik, melyek Jézus életéből vett jeleneteket tárnak elénk. A püspöki trónust Szent Miklós képe díszíti. A görögkeleti templomok jellegzetessége az ikonosztázion, a képfal, mely a hajót hivatott elválasztani a szentélytől, ahova csak a szertartást végzők léphetnek be.

A Blagovesztenszka-templom értékes, rokokó ikonfalát Zsivkovics Mihály készítette festett, tölgyfa állványzattal az 1790-es években. A teljes belső magasságot kihasználó ikonfalat a középső osztópárkány két szintre osztja. Az alsó szintet az oszlopok öt mezőre tagolják. A középső mezőben, a cárok kapuján az Örömhírvitel képei helyezkednek el, a kapu fölött az Utolsó Vacsora látható. A cárok kapujának bal oldalán lévő mezőben, fölül Mária a kis Jézussal, alatta egészen kisméretű kép: Jézus életéből vett jelenetet ábrázol. A cárkaputól jobbra ugyanilyen elrendezésben fölül az áldó Krisztus alakja, alatta pedig egy másik jelenet a Fiú életéből. A két legszélső mezőben két-két képet láthatunk. A bal oldali szélső mezőben felül Szent István diakónus, alatta az Angyali Üdvözlet egy jelenete, a jobb oldali szélső mezőben Aranyszájú Szent János, alatta az Angyali Üdvözlet egy másik mozzanata látható. Az ikonosztáz főpárkány feletti, felső szintjén, középen a Szentháromság látható a Szűzanyával, ennek jobb és bal oldalán, volutásan kialakított építményben a 12 apostol képe látható. A képfal legtetején a keresztre feszített Jézus látató, bal oldalán a Fájdalmas Szűz Anyával, jobb oldalán Szent János képével. Az ikonosztázion szinte valamennyi képe gazdagon aranyozott keretben foglal helyet.

A szentély értékes berendezése közé tartozik a vörösmárvány oltár és a színezett kőből készült, áldozást előkészítő asztal (zsrtvenik), mely 1754-ben készült. Evangéliáriumát moszkvai ötvösművész készítette, rajta Krisztus, a négy evangélista és Szűz Mária domborművével. Az oltárasztalon copf stílusú, fából készült, aranyozott gyertyatartók és háromkaréjos szárvégződésű festett kereszt van elhelyezve.

A templom északi oldalával összeépülve áll az egykori szerb ortodox iskola kora klasszicista épülete, mely ma a neves Ferenczy Múzeumnak ad helyet. A szentendrei iskolákat a pravoszláv egyház felügyelte 1787-ig, II. József iskolarendeletéig, amikor is a császár elrendelte az iskolákban a német nyelvű oktatást. A városi tanácsnak görög és katolikus iskoláról kellett gondoskodnia. Az iskolák építése azonban olyannyira elhúzódott, hogy a helytartótanács megparancsolta, hogy a Blagovesztenszka-templomot alakítsák át iskolává és tanítói lakássá. II. József halála és az iskolarendelet visszavonása miatt erre szerencsére nem került sor. 1797-ben építették fel az iskolát a templom bal oldalán, 1812 és 16 között a szerb tanítóképző intézet épületéül szolgált.

A templom parókiájának anyakönyveit a Preobrazsenszka-temploméval közösen vezették 1751-től. Az 1920-as évek végén ez a parókia is beszűntette működését, ettől kezdve a rendszeres szertartások megszűntek, a templomot azóta is a püspöki székesegyház parókusa látja el.

A Fő téri templom ma többnyire múzeumként funkcionál. Hétfő kivételével minden nap 10 és délután 5 óra között belépőjegy ellenében tekinthető meg.

Szentendre, Vastagh György utca 1.

Nyitvatartási idő:

Hétfőtől-Vasárnapig: 9.00-17.00

​

Kovács Margit (Győr, 1902. november 30. – Budapest, 1977. június 4.) kerámiaművész 1972-ben életműve nagy részét a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának ajándékozta. Az életművét bemutató kiállítás 1973-ban abban a hangulatos, XVIII. századi épületben nyílt meg, amely eredetileg sóházként, majd postaállomásként később kereskedőházként működött, végül id. Vastagh György festőművész fiának, a jogászként végzett Bélának a lakóháza lett.

Szentendre, Dumtsa Jenő utca 10.

A Barcsay Múzeum 1978-ban nyílt meg egy XIX. század elején épült polgárházban. A házat egy német eredetű család lakta másfél évszázadon keresztül. Tőlük bérelt lakást a Stéger család, melynek híres tenorista sarja: Stéger Xavér Ferenc is itt született.

Az épület eredeti funkcióit (orvosi magánrendelő, kerékpárjavító műhely, illetve lakószobák) szolgáló termek igen alkalmasnak bizonyultak a viszonylag kis méretű képek számára, a néhány nagyméretű alkotás pedig - a mester tevékeny közreműködésével - a zárófalakra került.

Barcsay Jenő (1900-1988) művészete nemcsak Szentendrén, hanem a XX. századi magyar művészettörténetében is fogalom: a konstruktivizmus, sőt a figuratív konstruktivizmus képviselője, közösségi épületek mozaikjainak, falitextiljeinek alkotója, a művészeti oktatásban és az orvos továbbképzésben is alkalmazott Művészeti Anatómia szerzője.

A kiállítótermekben az életművet jól érzékeltető válogatás látható. Huszonhárom évesen, főiskolás korában festett legkorábbi képe, "A falu bolondja" főiskolai mesterének hatását mutatja.

Egyik leghíresebb képe az 1928-ban festett "Munkáslány". Kétalakos "Munkásnők" című képe viszont már későbbi magyar hagyományokat összegez. Ugyancsak ehhez az expresszionizmushoz tartozik az épület folyosójának végén látható három rézkarc. Barcsay kutatja a táj rejtett arculatát, a felszínt alakító erőket és ez a lényegkeresés egész munkásságára érvényes.

Figurális kompozícióinak mindegyike freskóra kívánkozó tömör formálású, igazán konstruktív alkotás. Ilyenek a textileken megfogalmazott, végtelen egyszerűsítésű, de rendíthetetlen nyugalmú és méltóságú emberalakok, vagy a márvány mozaikon látható négy asszonyalak.

Ezek az egymást támogató bábuformák egyúttal a közép-európai ember életlehetőségeire adott XX. századi válaszok is. Eltűnődő, magukba mélyedő, csöndes életérzést tükröző emberi alakok - amilyen volt alkotójuk is.

Szentendre

A szentendrei Várdomb tetején álló templom a város legrégebbi épülete. Az 1950-es évek közepén folyt régészeti feltárás szerint a templom négy nagyobb szakaszban kapta meg mai formáját:

1241-1283 között épült a hosszhajó, egyenes záródású szentéllyel és sekrestyével, melyet a visegrádi ispán a város feldúlásának idején szinte teljesen leromboltatott. Újjáépítésére a 14. században került sor gótikus stílusban, ekkor alakult ki jelenlegi alaprajz. A török időkben sajnos meglehetősen romos állapotba kerül a templom, melyet csak a 17. században hoztak rendbe. 1710-ben a Zichy család támogatásával kezdődött meg újabb átépítése és bővítése barokk stílusban. Mivel fehér vakolatot kapott, az ablakok körül vörös sávokkal, ezért úgy gondolják a történészek, hogy már ekkor ferencés barátok működtek a városban. Az utolsó jelentős átépítés 1742-51 között történt meg, és kapta meg a templom mai formáját.